Egy tartalmat előállító facebook oldal célja, hogy sokan kövessék, minél több kedvelőt szerezzen magának. Egy személyes profil viszont általános szemlélet alapján nem feltétlenül kell, hogy felületes viszonyaink gyűjtőhelye legyen. A takarítást megkönnyítendő/megelőzendő összeszedtem 10 gyakori példát a „felesleges” facebook-ismerős jelenségre. Kivételek mindig akadnak, tehát sértődés ne essék, mert ha valaki ezen felhúzza magát, akkor érzéseinek annyi köze lehet a valósághoz, mint a profiljának.
1. Volt munkatársak/munkakapcsolatok
Manapság az ember úgy váltogatja munkahelyeit (vagy a munkelyek őt), mint a fehérneműt és sokszor ez a csodás közösségi oldal munkaeszközzé nemesül (munkahelyi csoportok, gyors kontakt stb.). Habár bizonyára akadnak olyan munkatársak, akikkel jó, sőt baráti viszonyt is kialakíthatunk számuk általában csekély. A gond akkor adódik, mikor munkahelyváltásnál a többi volt kolléga is rajtunk marad, hogy évente egyszer gépiesen a falunkra pötyögje: „boldog szülinapot” ezzel is eleget téve hosszan tartó bizalmas kapcsolatunknak.
DELETE!
2. A csaj/srác a fesztiválról
Csodálatos volt megismerkedni vele tuppórészegen, még a nevét is megadta. Olyan jó volt ez a hétvége, ő lenne a régen keresett lelkitársam? … a rózsaszín köd hamar szertefoszlik miután hosszas keresgélés után rátalálva bejelölöd (vagy ő téged) és csalódottan nyugtázod, hogy az ország másik felén lakik vagy külföldön és mivel ez a valóság nem pedig egy filmrománc kicsiny futó kalandotok szinte biztos, hogy sosem fog ámori magaslatokba szökellni. Aztán persze maszturb… akarom mondani „csorgathatod a nyálad” (oh zsurnalisztikus álszent polkorrektség segíts meg) a kihívó profilképeire, és végignézheted szép lassan, ahogy megházasodik, gyerekei lesznek… VAGY MÁR VANNAK?
DELETE!
3. Haverod/Exed szülei/rokonai
Az átlag ismerősnek vannak felmenői, akikkel bizonyos szituációkban összefuthatunk. Formális köszönés, esetleg pár tőmondatos small-talk és máris letudtuk a kötelező köröket. De mi történik akkor, ha x-né vagy y bácsi járatos a modern közösségi média rejtelmeiben és el is végezte a kattints nagyi tanfolyamot? Egen… facebook profilt csinál, és mint afféle lelkiismeretes ember feltétel nélkül mindenkit befogad kis digitális udvarába legyen az akár egy közeli barát, a szomszéd, vagy Kovácskettő „tudodaJózsinakacimborájakéthavontabenéz” Petike. Hiszen mindenkinek joga van tudni arról, hogy miért szegfű mé’ nem narancs és vica versa. Hacsak nem különösen baráti a viszony nem fogunk velük társalogni. Az aktuális párunk szüleivel meg ne is kísérletezzünk.
DELETE!
4. Haverod aktuális párja
Akárcsak a rokonok esetében velük is nagy valószínűséggel összefuthatunk. Egy párkacsolat időtartamának megsaccolása nem a mi feladatunk, de feltételezhetjük, hogy nem minden esetben tart örökké (milyen optimistán fogalmaztam, még magamat is meglepem). Amint kedves ismerősünk frissen megismert párja ex előtagot kap máris kicsit kényelmetlenül feszeng pajtás listánkban. Hacsak nem szimpatikus nekünk lehet, hogy kéne neki egy halk…
DELETE!
5. Az exed baráti köre
Érdekes dilemma, hogy szerencsésebbek-e a közös baráti társaságból származó párok. Szakítás után morálisan nehéz lehet a kívülállóknak. Ugyanakkor a külön baráti társaságban pedig össze van eresztve az ember egy rakat ismeretlennel, akikkel gyakran az égvilágon semmi közös témája sincs, rosszabb esetben irritáló balfaszok gyülekezete. Isten ments, hogy felnyissák az arckönyvet… há’ nézz oda, nem bejelölt?
DELETE!
6. Az egyszeri szituációs
A szituációs ismerős messze a legfeleslegesebb, általában tényleg nem ismerjük. Ő pedig valószínűleg nem ismeri azt az opciót, hogy alapesetben ismeretlenül is küldhet nekünk üzenetet. De ő biztosra akar menni, bejelöl minket. Ennek oka nagyon vegyes lehet:
- munkalehetőséget kínál
- elveszett tárgyáért jelentkezik
- elveszett tárgyunkat megtalálta
- harmadik személy felől érdeklődik
- hirdetésre jelentkezik stb.
A lényeg, hogy az ok, amiért ránk ír maximum pár nap alatt rendeződik. És utána? Nézhetjük a családi képeit, a muffinjait, meg a macskáit. A kategória győztese nálam az a lány, aki egy buliban miközben dj-ztem bejelölt facebookon, hogy üzenetben kérjen számot. Hajlamosak vagyunk elfelejteni törölni őket a listából és egy hónap múlva jogosan tűnödhetünk rajta, hogy mégis kik ezek az emberek?
DELETE!
7. A volt osztálytárs, akivel nem tartod a kapcsolatot
Hasonló a helyzet, mint a munkatársak esetében. Egy osztályban rendkívül ritka, hogy mindenkivel ápoljuk a kapcsolatainkat és még ritkább, hogy mindenkivel jóban legyünk. Amikor viszont osztálytalálkozó szervezésre kerül a sor hirtelen felbukkan egy tucat ember, akik évekig nem tanúsítottak életjelet felénk, nem véletlenül. Formaság miatt visszaigazolni őket felesleges, az elutasítás pedig a bunkóság látszatát keltheti. Eleve szemét módon fogalmaz ez a drága oldal: „Ismered xy-t?” Ismerem hát, de leszarom, ahogy ő is engem. Négyévente bőven elég egy „Hellómivan?” a papírpohárba szórt ropi mellett.
DELETE!
8. Környékbeli
Inkább vidéki jelenség, de a városban felcserélhető az egy panelban/lakótelepen élőkre. A környékbeli az, akit csak látásból ismerünk és köszönünk neki (opcionális, ma már sajna ez sem szükséges az ismerős státuszhoz). Nem firtatjuk kilétét, hátterét, egyszerűen tudomásul vesszük, hogy életterünk bizonyos távoli szegletében leledzik. S csodálkozva tapasztalja, hogy jelölése után „nem ismerem”-mel nyugtázom digitális ténykedését. Lakóhelyünkön kívül semmi nem köt össze minket, és ez így van jól.
DELETE!
9. A régi profil
Említésre méltó jelenség ez is, amikor drága ismerősünk valamilyen oknál fogva új profilt teremt magának (immáron harmadszor) és a régit parlagon hagyva a virtuális enyészetnek rajtunk marasztalja. Ennek okai lehetnek: elfelejtett jelszó, feltört profil, gyorsabbnak látja az új profilt az ismerős törlésnél, stb. A probléma az, hogy a fennmaradó három Kovács Pistiből kettő teljesen felesleges fantompajtás, de melyik az a kettő? Mindegy, akkor majd találomra.
DELETE!
10. Gólyatábor
És végül a felesleges ismerősök mekkája a gólyatábor. Egy hét közös alkoholizálás újdonsült cimboráinkkal kiknek jelölés-száma extrém esetekben 100 fölé is rúghat ebben a káoszban. A kezdeti lelkesedést követően, amikor még minden csapat úgy érzi, hogy új hippikommunát alapíthat, mert itt mindenki szeret mindenkit, a John Lennon-i perverz álom heteken belül átcsap a valóságba. És megkezdődhet a szelektálás, hogy ki az pár ember, akivel valóban érdemes továbbra is az átlagosnál jobb viszonyt folytatni, és a személyes terünket ócskán reprezentáló falunkra bepillantást nyerni.
DELETE! DELETE! DELETE!
A szörnyű az, hogy ez a virtuális ismerős-mustra és rendszerezés igazi lomtalanítássá nőtte ki magát, és akárcsak a hirtelen előkerülő kacatok esetében itt is felmerül a kérdés „Kidobjam? Lehet jó lesz még valamire.” Hát itt tartunk elszemélytelenedésben, egymás poros fiókjaiban 1000-2000 főre duzzasztott pszeudo-kapcsolatrendszerrel. Aki pedig lusta törölgetni, az lehet jobban teszi ha ír egy ilyen cikket, könnyen lehet, hogy magától megcsappan az „ismerősök” száma.
Eredetileg megjelent a reakcioinfo-n 2015. november.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése